Harmadik éve, hogy ménestartásban lévő lovakkal dolgozom a mányi Varázstanyán, ez idő alatt saját tapasztalatok alapján bizonyosodhattam meg róla, hogy ez az a tartási mód, ami a leginkább hozzájárul mentális és fizikai egészségükhöz. Nyilvánvaló, hiszen ez hasonlít legjobban az eredeti élőhelyükre, még ha a mérete meg sem közelíti a végtelen sztyeppéket.
Eleinte csupán az tűnt fel, hogy nincs szükség a munka előtti futószárazásra, hiszen a ló a ménesben a legelőn megfelelő mozgástérhez jut, energiáit leköti a legelés, a társas élet. Lassan egyre szembetűnőbb lett, hogy a lovak itt „lóként” viselkednek, nem pedig eszközként, amit tulajdonosuk ki és bepakol egy ekkora állatnak meglehetősen szűk helyről egy pályára, netán elviszi „sétálni”, de utána ugyanúgy visszazárja, jó esetben talán néhány társával együtt.
A lovak meglehetősen jól alkalmazkodnak, hiszen lehet őket fogságban tartani, istállóban, boxban, karámban, de az biztos, hogy sokkal gyakoribbak az egészségügyi problémák, melyek a mozgáshiány, a nem megfelelő táplálkozás, illetve a társas élet hiányából fakadnak.
Mitől kezelhetetlen egy ló?
A lóról a ménesben, ha nem teljesen traumatizált, voltaképpen sugárzik, hogy végre a „helyére került”, az embernek van alkalma megfigyelni, ahogy jön-megy, cseppet sem céltalanul, hanem a ménes dinamikája szerint, minél nagyobb hely áll a rendelkezésére, annál érdekesebb megfigyelni, hogyan kommunikálnak egymással, milyen ritmusban töltik a napjaikat. Már ha az ember veszi a fáradtságot és valóban érdeklődik irántuk. Netán még hálás is azért, hogy bepillantást nyerhet ezeknek a jószágoknak a valódi életébe.
Sokan nagyon szeretik a lovukat, óvják, féltik, nem csak azért, mert drága, hanem mert valóban szeretik, akárcsak egy kutyát, vagy macskát, egyéb házikedvencet. Vannak köztük, akik meglehetősen sokat tudnak a lovakról, a lovaglásról. Mégsem engedik, hogy a lovuk olyan életet élhessen, amilyen kijár neki, pedig még a legtermészetellenesebb körülmények között tartott ló is hajlandó megtűrni az embert a hátán, akadályt ugrik, versenyeket nyer, s csak álmában futhat szabadon, a társaival együtt. Jobban belegondolva egészen félelmetes, milyen készségesek ezek az állatok, ha elfogadják főnöküknek az embert, lemondanak az életükről, elnyomják az ösztöneiket. Ha nem így tesznek, persze jön a megtorlás. Jártam olyan lovardában, ahol a tágas, több hektáros mező szélén boxban, karámban, egyenként voltak tartva a lovak, egymástól elkülönítve, egy karnyújtásnyira a friss fűtől. Nincs mit csodálkozni azon, hogy ha ezek a lovak kikerültek a karámból, többnyire teljesen kezelhetetlenül viselkedtek. Ugyan miért akartak volna az emberrel együtt dolgozni egy sivár, homokos pályán, ha ott volt az orruk előtt a többi ló, s az érinthetetlen, szabad legelő?
Vannak, akik meglehetősen sokat tudnak a lovakról, a lovaglásról. Mégsem engedik, hogy a lovuk olyan életet élhessen, amilyen kijár neki, pedig még a legtermészetellenesebb körülmények között tartott ló is hajlandó megtűrni az embert a hátán
Éreztem, hogy valami nem stimmel, de hát biztosan szakemberek vannak egy ilyen drága, jól felszerelt helyen, akik tudják, mit csinálnak. Lassan azonban teljesen biztossá vált, hogy amit látok, tulajdonképpen az állatkínzásnak egy igen elterjedt formája, az ember kényelmét hivatott szolgálni, nem feltétlenül szándékosan, mint inkább tudatlanságból, figyelmetlenségből. A végeredmény gyászos, balesetveszélyes, és a végén már kétséges, hogy bárki kényelmét szolgálná, biztos vagyok benne, hogy hosszú távon veszteséges egy ilyen megoldás, tekintve, hogy a lóállomány tönkremegy. Ha egy hely rendelkezik a megfelelő adottságokkal, sokkal kevésbé macerás a lovakat együtt tartani, több lovászt alkalmazni, akik gondozzák a lovakat, a legelőt, hogy az a kedves vendégnek is megfelelő legyen.
Itt érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon mit is vár a lovardába látogató, lovagolni vágyó ember.
Hogyan legyen boldog lovam?
Ha mindenhol szabadon tartott, egymással kergetőző, télen sáros, nyáron poros, de elégedett lovakat látna, akkor bizonyára nem is várna mást. Ha a lovagolni érkezőnek segítenie kéne befogni, megpucolni, felszerszámozni a lovat, mielőtt ráül, biztosan jóval kevesebben szeretnének lóra ülni, hiszen ennyi ideje nem sok embernek van, még akkor sem, ha esetleg az adott ló a saját tulajdona.