Öthektáros tanyán oktatok, ahol van egy nagy füves pálya és egy körkarám. Hely tehát volna arra, hogy osztálylovaglást tartsunk, ahol mondjuk négy lovas dolgozik egyszerre. Szokott is ilyen történni, leginkább táborok idején, illetve összeszokott csapat esetén. Akik már elhagyják a futószárat és „kezdő” kategóriába kerülnek, tehát stabil üléssel, nem a szárba kapaszkodva elkormányozzák egyébként meglehetősen jó fej lovainkat, mégis csak a legritkább esetben kerülnek „osztályba”. Az egyéni edzés nekem nagyon fontos, pedig a lovas, aki hirtelen szabadon találja magát a világméretűnek tűnő 40×60 m-es elkerített füves mezőn, azaz a pályán, hagyatkozhatna a többi, nála esetleg már rutinosabb társára, aki előtte kocog egy másik lovon. Nagy valószínűséggel az ő lova követné a többit, lovasunk pedig örülne, amiért csak követnie kell a sort. Ez nagyon hasznos, hiszen így futószár nélkül, hosszabb útvonalat bejárva gyűjti a kilométereket, viszont fennáll a veszély, hogy voltaképp csak utazik, és ha megrezzen egy faág, új helyen van egy akadályelem, akkor a lova teljesen természetes módon önálló életre kel, menekülőre fogja, netán gyökeret ereszt. Nálunk a lovak a legritkább esetben tesznek ilyet, de mind tudja jól, ki ül a hátán és ehhez mérten ábrándozik, várja az utasítást a lovasától, ha pedig nem kapja meg, bizony egy idő után el is felejtkezik róla, hogy ül rajta valaki. (Huculok előnyben, ők rengeteg vicces ötlettel fognak neki egy -egy edzésnek.. 🙂
Éppen ezért a kezdő lovasokat egyedül edzem, hogy kénytelenek legyenek alkalmazni a már elsajátított mozdulatokat és a Nagy Pályán is minden gond nélkül urai legyenek a helyzetnek.
Így elkerülhetjük a nem tudatos rutint, miszerint a ló megy, mi meg ülünk rajta ahelyett, hogy folyamatos kapcsolatban lennénk vele. Ha ez már működik, sokkal kellemesebb részt venni egy osztálylovaglásban, ahol az első feladat az új lovas számára, hogy rávegye hátasát arra, ugyan szakadjon már el a előtte menőről, tartsa a távolságot, netán más irányba menjen. Ezek után, ha terepre megyünk, már mögöttünk van jó néhány olyan helyzet, amikor a lovunkat a többiekhez képest gyorsítani, lassítani, közelíteni, távolítani kellett, esetleg megnyugtatni, elvonni a figyelmét egy másik lóról, aki megijedt egy hirtelen ránk támadó nejlonzacskótól, vagy emberevő feketerigótól.. Esetleg magunknak kell meggyőzni őt arról, hogy a lesben álló kardfogú tigrisnek látszó tárgy voltaképpen egy ártalmatlan murvakupac.
A videóban egy páros edzést láthattok, ahol a lovasoknak nem csak a lovukra, hanem a feladatra és egymásra is figyelni kell.
#varázstanya